Idén ünnepli megalakulásának 40. évfordulóját...

Idén ünnepli megalakulásának 40. évfordulóját az Egyesített Szociális Intézmény (ESZI) Klebelsberg utcai Idősek klubja. Ebből az alkalomból beszélgettünk a klub régi és új vezetőjével és az egyik gondozónőjével. Hogyan látják ők az elmúlt negyven évet, az idősek helyzetét, a klubok jövőjét.

A mai idősek új igényeit fontos megismerni, felmérni, de a legfontosabb, hogy szeretni kell őket

Malmos Józsefné, akit mindenki Irmusnak hív, már nyugdíjas. Régen a Bajcsy – ma a Klebelsberg utcai - klub vezetője volt, tagként ma is visszajár a közösségbe, részt vesz a programokon.

Hogyan és mikor jött létre az Idősek klubja?

A klubot a Katona családtól kapta a XV. kerületi Tanács közjegyző által, azért, hogy Pestújhelyen öregek napközijét hozzanak létre. Mivel a házaspárnak nem volt gyermeke, ezért ajánlották fel házukat közösségi célra. A Vöröskereszt önkéntesei és szocialista brigádok segítettek a kialakításban és a ház felújításában. 1973-ban nyitották meg a klubot, én már ott voltam a megnyitó ünnepségen.

Mennyi ideig vezetted a klubot és milyen volt akkor itt az élet?

Napközis gondozónőként, majd klubvezetőként dolgoztam itt a klubban 1974-től 1999. november 27-ig. Akkoriban ötven-hatvan tagja volt a klubnak, többségében egyedülálló idősek. Ebédeltetés, fürdés, mosás volt az alaptevékenységünk, de foglalkoztató programjaink is voltak: fonalakat motringoltak, szalvétát hajtogattak, kertet gondoztak velünk együtt az időseink. Fontos volt, hogy mindenki kapjon valamilyen feladatot. E mellet a lelki gondozásra fektettem nagy hangsúlyt, fontos volt, hogy mindenki elmondhassa a problémáját. Sok volt a szociálisan ellátott - a klubtagok fele – akiknek alacsony volt a nyugdíja és ezért ingyenesen kapta az ebédet. Szociális nővérek hozták be a klubba az időseket, hogy fürödjenek, mert a lakásokban nem volt víz. Fiatal rokkantnyugdíjasok is jöttek hozzánk és foglalkoztattuk őket, tiszteletdíj nélkül.

Nusi és Magdi néni spontán műsort adtak, házi ünnepségeket tartottunk, a legöregebbeket köszöntöttük, sok kirándulást és zenés-táncos délutánokat szerveztünk. Megemlékeztünk az ünnepekről, a Március 15-ét a Templom téren ünnepeltük. Voltak ingyenes fellépők, akik műsort adtak. Sokan kézimunkáztak a klubtagok közül. Farsangkor beöltöztünk, együtt vigadtunk velük. A tudat, hogy várjuk őket, odafigyelünk rájuk, van kapcsolatuk másokkal, ez fontos volt. Sok idős lakott itt akkor, de sajnos kihaltak. Kegyelettel emlékeztünk meg a halottainkról kis virággal, gyertyával és egyházi dalokat énekeltünk. Karácsonykor Mihály atya köszöntötte az időseket, mindenki kis szentképet kapott. Megáldotta az időseket és a dolgozókat is. Apró kis ajándékokkal leptük meg mi is a klubtagokat, hogy szép és meghitt legyen a Karácsony.

Már nyugdíjas vagy és mégis visszajársz. Miért?

Szívesen járok vissza nyugdíjasként is, nemcsak azért, mert itt lakom. Sokak gyerekeit, hozzátartozóit ismerem, megadják nekem a tiszteletet, szeretek velük lenni.

Hogyan látod a mai idősek helyzetét? Miben változott a 40 évvel ezelőtti időkhöz képest?

Az öregek régen szerettek egy közösséghez tartozni, szívesen jöttek és tettek is a közösségért. A mai nyugdíjasok nem akarnak közösséget, más hátterük volt. Saját világukban akarnak maradni, bár rossz a gyerekeikkel a kapcsolatuk, mégsem járnak közösségbe, elfásultak. A háborús generációban még benne volt az önkéntesség szelleme, de azok már jórészt kihaltak. A mai idősek új igényeit fontos megismerni, felmérni, de a legfontosabb, hogy szeretni kell őket.

Ezt a munkát csak az tudja jól csinálni, aki szereti az időseket

Bondár Imréné, Ibolya önkéntes aktivistaként is már dolgozott a klubban mielőtt gondozónő lett. Összesen 30 évet foglalkozott az idősekkel. Idén ment nyugdíjba, mert megvolt a 40 éve. Nem égett ki, ami ezen a területen ritka, ma is visszajár, mert visszavárják.

Miért éppen az idősekkel kezdtél foglalkozni?

A gyerekem kicsinek sokat volt beteg, nem mehetett közösségbe, otthonmaradtam vele. Mikor visszamentem dolgozni a munkahelyem megszűnt, ezért kellet más helyet keresnem. Mivel önkéntesként már úgyis itt dolgoztam, ismertek, egyértelmű volt, hogy ezt a munkát folytatom.

Milyen a jó gondozónő szerinted?

Egyszerre pszichológus, orvos, takarítónő, családtag, anyáskodó, gondoskodó. Nem a saját, hanem az idősek problémáival foglalkozik, nem utasítja el, hanem meghallgatja őket. Mindenkinél meg kell találni azt a pontot, amiből ki lehet indulni. Meg kell ismerni a szokásaikat. A személyes kötődés nagyon fontos.

Sokan nem tudják, hogy mit is csinál egy gondozónő.

Ha kell fát vág, begyújt, biciklivel szénért megy, bevásárol, kiváltja a gyógyszereket, emeli, forgatja, fürdeti az időseket az ágyban, ha nem tudnak felkelni, takarít, beszélget.

Ezen a területen nehéz mérni a sikereket. Milyen esetekre emlékszel vissza, ami a Te munkádnak köszönhető?

Volt egy gondozott nénim, akinek a fia arról panaszkodott, hogy nem akar enni az édesanyja. Pedig ő félbevágja a zsömlét, megkeni, úgy adja oda. Mit próbáltam? Vékony szeletekre vágtam fel a zsömlét, minden kis falatot feldíszítettem, úgy adtam oda neki. Így jóízűen megette.

A másik néni nagyon félt a vérvételtől, az orvosnak sem engedte. Jött egy ötletem, azt mondtam neki, hogy kap tőlem egy banánt, ha megengedi. Engedte. Másnap persze tényleg vittem neki a banánt.

Az apró figyelmességek is nagyon fontosak, kicsi ajándék, valami mütyür. Én a kirándulásokon rendszeresen gyűjtöm a tobozokat, terméseket, és ebből készítettem kis ajándékokat. Mindig volt nálam valami, így könnyen kiegészítettem egy-egy karácsonyi koszorút az éppen nálam lévő színes bogyókkal.

Ezt a munkát csak az tudja jól csinálni, aki szereti az időseket. 

A sok pozitív élmény gyógyító hatású

Csiki Rozália, Rózsika 1991 februártól dolgozik a klubban, kezdetben, mint klub gondozónő. 2000 óta ő vezeti a klubot. Huszonkét év tapasztalatával érdekes hogyan látja az idősek és a klub múltját, jelenét és jövőjét.

 

Milyen volt a klubélet, amikor klubgondozónő voltál?

A konyhában ebédosztással kezdtem, nagyon sok foglalkozásunk volt abban az időben. Sokat varrtunk sablonról, szabásmintával (bohócokat, csibéket, terítőket, párnákat, függönyöket). Amit géppel kellet varrni azt mind én csináltam. Sokat kézimunkáztunk, kötöttünk.

Változott-e valamit a klubélet amióta Te vezeted a klubot?

A régi dolgokból sokat átvettünk, mert igény volt rá és szeretik az idősek. A közös ünnepléseket, a névnapokat, ami nagyon jól összehozza a közösséget, együtt tartja a csapatot.  A programkínálatban fejlődtünk az új igényekhez igazodva. Lett gyógytornászunk, rendszeresen tartunk egészségmegőrző, jóga foglalkozásokat. Vannak vásárlással egybekötött termékbemutatók, időnként helyben szemvizsgálat és szemüveg vásárlási lehetőség. Régebben több egy napos kirándulást is szerveztünk, kétszer, háromszor egy évben. Ezek száma az utóbbi években csökkent, viszont pár éve évente kétszer megyünk el nyaralni.

A klubtagok száma változott valamit az előző évekhez képest?

Régen többen étkeztek a klubban illetve fizettek be ebédet. Számuk 2009 környékén csökkent a piaci verseny miatt, ezzel párhuzamosan a klubtagok száma is visszaesett. Az utóbbi időben az új programjainknak köszönhetően folyamatos növekedést tapasztalunk. Bár sok szolgáltatással, programkínálattal nem tudunk versenyezni, de az emberi hozzáállásunkkal igen. Nagyon jó közösség alakult ki, barátságok szövődtek, figyelünk egymásra. Ha valaki beteg meglátogatjuk, az idősek is felkeresik egymást. Az egy hetes nyaralások alkalmával összekovácsolódnak és várják a következőt. Ebből élnek a következő nyaralásig.

Látsz változást a mai idősek igényeiben?

Ebben a rohanó világban a családok számítanak az idősekre, mivel dolgoznak, szükséges, hogy besegítsenek akár a háztartásba, akár az unokákra vigyázásba. Sokszor az anyagi segítségük is nélkülözhetetlen, ha munkanélküli van a családban.

De e mellett, vagy tán épp ezért, szakítanak időt a klubra is.  A sok pozitív élmény gyógyító hatású. Elmondják örömüket, bánatukat, szívesen meghallgatjuk őket. Olyanok vagyunk nekik, mint a család, sokaknak mi pótoljuk a családot.

Sok zenés, táncos, szórakoztató programot igényelnek, meglepő módon minden új dologhoz szívesen kapcsolódnak.

Azért mert idősek ugyanúgy igényük van változatos programokra, szórakozásra, sportra, zenére, táncra, nevetésre, kikapcsolódásra. Ilyenkor nem fáj semmijük, felszabadultak, megfiatalodnak testileg, lelkileg.

A jövőbeni terveitek?

Jobban szeretnénk aktivizálni őket, támaszkodni a tapasztalataikra, bölcsességükre. A „Levendula” az aktív idősödés gyógyító programja egyaránt szolgálja lelki, testi és szellemi feltöltődésüket.

JM

Betűméret: A A A
Állásajánlatok
Feltöltve: 2018-09-17 08:20:16
Belépés

Elfelejtett jelszó